Aki huzamosabb ideig együtt él egy macskával, könnyen megismerheti annak szokásait.
Baj csak akkor van, ha olyan ismerősök jönnek látogatóba, akik nincsenek tisztában az állat sajátosságaival, nem tudják, mit szeret, és mire reagál mérgesen. Nemigen akad olyan cica, amelyik minden további nélkül engedné, hogy egy ismeretlen megsimogassa. Egy-egy vadabb macska pedig akár a karmait is kimereszti a kéretlen kedveskedéssel szemben.
A macska sosem támad figyelmeztetés nélkül, előtte a fülét hátracsapja, és prüszkölve fújtat. A macskákhoz értő ember nem is próbál meg közeledni egy idegen cicához, hanem nyugodtan megvárja, míg a kíváncsi állat maga jön oda. Ilyenkor a macska szemébe kell nézni, majd kezünket lassan tartsuk az orra elé, hogy lehetősége legyen alaposan megszaglászni azt. Ha a megszagolt idegent rokonszenvesnek találja, magától is az ölébe telepszik, és hagyja, hogy simogassák.
Az ismerős embereket a házimacska is egészen másként fogadja. Az ajtónyitás zajára farkát magasra tartva siet gazdája elé, hogy hangosan dorombolva üdvözölhesse. Előszeretettel dörzsöli pofiját, homlokát és az oldalát az ismerős lábához. Gyakran még fel is ágaskodik, mert így közelebb kerül a simogató kézhez, utána persze rendes macskához illően alaposan megmosakszik. Az ilyenfajta nagyszabású köszönési ceremónia a testi szagok kicserélése miatt fontos a házimacskáknak.
Halántékukon és a szájuk szögletében különleges illatmirigyek találhatók, melyek váladékával rendszeresen bedörzsölik bundájukat. Törleszkedésükkel mintegy „beparfümözik” a gazda lábát, miközben ők maguk is felszedik az ember illatát. Az ezt követő tisztálkodás során nyelvükkel még egyszer, igen intenzíven felfogják a kellemes szaganyagokat.
A kevésbé érzékeny emberi orr számára a cica testének illatai felfoghatatlanok. Egymással baráti viszonyban lévő macskák szívesen dörgölőznek össze, mert így és a nyalogatás révén átadják egymásnak illatukat. A cicák világában a szagoknak, illatoknak óriási jelentőségük van, így számukra fontos, hogy valamennyi ismerősükkel „szagkapcsolatot” is létesítsenek.
Az ilyenfajta testi kapcsolat része az a sokszor félreértett gesztus is, amikor a macska picit beleharap a simogató kézbe. A gazdát könnyen meglepheti az ilyen támadás, és érzékeny bőrünket kellemetlenül megsérthetik az állat éles fogai. A cica egyáltalán nem akar fájdalmat okozni, csupán így kívánja benyálazni a kezünket, mivel úgy gondolja, hogy mi is valamiféle „nagy macskák” vagyunk, akiket el kell látni a megfelelő illatanyaggal.
Úgy tűnik, a macska gyakran macskának tekinti szeretett gazdáját, és úgy viselkedik vele szemben, mint ahogyan a kiscicák viselkednek a Kép macskamamával. Ennek tipikus példája a hasdögönyözés, a macska gazdája pocakjára telepedve a jobb és a bal mellső lábával felváltva „dagaszt”. Az újszülött cica éppen így mozgatja lábacskáit, ha anyja mellett fekve a meleg és meghitt fészekben tejet szeretne szopni. Ez a kellemes emlék támad fel a macskában a gazda hasán ülve, még akkor is, ha már rég nem számít kiscicának.
Sok macskatulajdonos azonban nem kedveli különösebben ezt a játékot, mivel ilyenkor a karmok is előcsusszanak, és kellemetlenül bökdösik a bőrt. A macska roppantul zavarba jön, ha a megkarmolt ember egy gyors mozdulattal kipenderíti az öléből, hiszen a simogató kéz ugyanolyan érzést keltett benne, mint egykor mamája tisztító nyalogatása.
Forras : itt ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése