2017. július 17., hétfő

Cuki macskaőrület az 1900-as évekből


A Lolcat őrület manapság betölti az egész világhálót: történhet bármilyen esemény, elegendő, ha keresel egy cuki macskaképet és posztolod.


Az aranyos cicásképek kitalálói igencsak tudták, hogy a hatás egészen biztosan nem fog elmaradni: az állatka önmagába is aranyos, hát még, ha egy sokatmondó idézet is felkerül a képre.

Ezeknek a Lolcat képeknek az elődi voltak minden bizonnyal az 1900-as években született cicás alkotások. Egy amerikai fotós, Harry Whittier Frees (1879-1953) cuki állatos képeiről vált híressé. Az egész úgy kezdődött, hogy egy zsúron a születésnapi papírcsákó a macska fején landolt, amit a fotós megörökített.

A képet gyorsan eladta egy képeslapgyűjtőnek, és ezzel be is indult a karrier, hiszen egyre többet akartak a cuki képekből. Akkoriba nem létezett semmilyen trükk, tehát az állatok valójában be vannak öltöztetve és pózolnak is. A kompozíciók megszületéséhez rengeteg türelemre és kellékekre volt szükség. Az állatokon szereplő ruhákat például a fotós édesanyja varrta.











Forras : itt...

2017. július 15., szombat

A macskák paradicsoma



 8 tökéletes hely,ami a macskák számára igazi kánaán.


1. A macska hajó, Amsterdam

Ez egy igazi úszó macska szentély. Egy menedékhely a városban kóborló macskák számára, ide mindig betérhetnek melegedni, vagy enni egy jót. Már 1966 óta létezik, a gazdátlan cicusok nagy örömére.


2. Macska kávézó, Japán

Japánban sok lakos nem engedheti meg magának, hogy háziállatot tartson, vagy anyagi vagy lakhelyi okok miatt. Annak érdekében, hogy ők is időt tudjanak tölteni kedvenceikkel, macska kávéházak nyíltak, ahol sok sok nyávogó pajtás dörgölődzik a lábukhoz, lehet velük játszani és nem húzódnak el a kényeztetés elől sem. Az elmúlt tíz évben már mintegy 150 ilyen típusú kávézó nyílt a szigeten. 


3. Kuching, a macskák városa, Borneo

Kuching városa Borneo szigetén található, a macskák szerelmeseinek a mennyországa, éppen ezért sokan csak a macskák városának hívják. Hatalmas cicákat ábrázoló szobrok az utcán, rengeteg ajándéktárgy a doromboló pajtásokról, és sok kóbor macska, akikre a legnagyobb tisztelettel néznek. 


4. A macskák szigete, Tashirojima, Japan

A szigeten több a macska, mint az ember, igazi paradicsom ez nekik. Szabadon járhatnak, kelhetnek, máshol kóbor állatoknak hívnák őket, de itt gondoskodnak róluk, jól tápláltak és egészségesek. És, hogy a nyugalmukkal is minden rendben legyen, betiltották a kutya tartást, így nem kergeti őket senki fel a fára. 


5. "Avarage Joe", a macska show, Washington

Az amerikaiakhoz híven, ez egy vicces esemény, ahol több tucat macska verseng a mókásabbnál mókásabb címekért, mint például a "legimpozánsabb fül szőrrel rendelkező" és a "leghangosabban doromboló" négylábú.


6. A Hemingway macskák, Florida

A Hemingway Otthon és Múzeum egyfajta menedékként működik. A menhelyen jelenleg kb. hatvan macska él, szabadon, paradicsomi körülmények között, és folyamatos a gondoskodás, etetés, orvosi ellátás számukra. A cicák fele különleges kórral él, ez a polidaktilia, ami arról ismerhető fel, hogy a cica nem 18 (mint általában, mellsőkön 5-5, hátsókon 4-4) lábujjal, hanem extra lábujakkal rendelkezik. A Hemingwaynél élő tappancsosoknál sűrűn előfordult a hatodik lábujj. Mivel ez nem zavaró az ő életükben, ezért törekszenek ma is arra, hogy ez a vérvonal megmaradjon. Ők a Hemingway-cicák.


7. A belgiumi macska fesztivál

Belgiumban minden harmadik évben az emberek macska jelmezt öltenek, és utcára vonulnak. Hatalmas szobrok, táncoló gyerekek, macska alakú élelmiszerek, és minden ami a doromboló kedvenceinkhez köthető, itt megtalálható.


8. Le Café des Chats, Párizs

Párizsban szeptemberben nyílt meg az első macska kávézó. Amíg Japánban a macskákkal eltöltött időért kell fizetni, itt a tulajdonos úgy döntött, hogy a fő hangsúly a kávé kínálaton és az ételeken van, a macskák csak mintegy bónuszként vannak jelen. Minden jelenlévő cicus egy állatmenhelyről mentett példány. 


Forras : itt...

Bestseller egy macskáról


Az emberek és állatok közti kapocs megkérdõjelezhetetlen. Van, amikor gyökerestõl megváltoztatja az életünket egy találkozás, ahogy történt ez James-szel és Bobbal is.


Egy fényes délutánon a londoni Covent Gardenben, ahol macskaköves utcákon ott ül Bob, a macska és gazdája, James Bowen. Az emberek rohannak ebédelni, a turisták nézelõdnek.

Középen egy cicus feltûnõen nyugodtan ül, nyakában hetykén egy Union Jack sál. Gazdája közben játszik egy viharvert akusztikus gitáron egy Oasis dalt. Néha megáll játék közben, és lehajol: „Gyerünk Bob, adj egy ötöst!" Ezután Bob felkapaszkodik gazdája kezére, a tömeg pedig odavan az édes cicáért. Nem mindennapi macskáról beszélünk, hiszen ritkán látunk ilyen nyugodt macskát, aki a hangzavar, szirénák és az elhaladó autók ellenére is csak ül nyugodtan.


Bob egy sztár. Saját Twitterén 12.000-en követik, saját Facebook profilja, valamint még saját rajongói oldala is van, a Steet Cats. James könyvet írt történeteikrõl, ami hatalmas sikert aratott. A Street Cat Named Bob címû könyv 250.000 példányban kelt el, és 18 nyelvre fordították le.


Ehhez hasonló történet a nagy sikerû Marley meg én, amely egy csintalan kiskutyáról szól, aki szeretetteljes kapcsolatot alakít ki gazdáival állandó bajkeverése ellenére is. A film fõszereplõi Jennifer Aniston és Owen Wilson.

Amióta Bob csatlakozott az utcazenészhez, a bevételük háromszorosára nõtt. Mr. Bowen egyébként is sokat köszönhet Bob-nak, hiszen a kábítószer-függõségétõl szabadulni vágyó férfihoz éppen idõben csapódott az édes cica. Ám ez a "tartozás" kölcsönösnek is tekinthetõ.


A történet 5 évvel ezelõtt kezdõdött. „Én sokkal tartozom Bobnak." - mondja James. Márciusban egy szürke csütörtöki napon rátalált James a sebesült, éhezõ állatra lakása lépcsõházában az angliai Tottenham-ban. „Rejtõzött valami elõl. Talán egy másik macska, talán egy róka sebesíthette meg. Hatalmas seb volt az oldalán." A férfi eleinte vonakodott a macskától, azt hitte tartozik valakihez a rémült és sebesült cica. A körbekérdezgetés után rájött, egy gazdátlan kis állattal van dolga.


Három napig tisztította James a sebeket, majd elvitte Bob-ot egy állatorvoshoz, ahol antibiotikumot kapott. A gyógyszer ára 28 font volt, bár akkoriban naponta 25 fontot keresett. Nem sajnálta a pénzt, hiszen segíteni akart, és elmondása szerint mindig szerette a macskákat.


James nehéz sorsú ember volt, amit sokan elmondhatnak magukról. Következett a hajléktalanság, majd egyetlen kiútnak a drogok látszottak. Többször került halál közeli állapotba, ám akkor betoppant az életmentõ és szeretetreméltó Bob. A cica követte Jamest, felszállt utána a buszra is, majd követte egészen addig, míg meg nem állt zenélni újdonsült gazdája.


Aznap az eddigi kereset háromszorosát vitték haza. Majd az emberek elkezdtek ajándékokat adni. Voltak akik sálat, volt aki játékot, takarót ajándékoztak a fura muzsikus párosnak, amin James igazán meghatódott. Két alkalommal elveszett Bob, de végül mindig visszatért. A sok YouTube-ra feltöltött videó, és a rajongók hatására Mary Panchos (a Marley és én írója) felkereste Mr. Bowent, majd nemsokára megszületett a könyv. Hamar a bestseller listák élére került, ami hatalmas változást hozott a két szerencsétlen sorsú alanynak.


Készül a gyermekeknek való változat is, amibõl természetesen kihagyják a drogos, durva részleteket, és csak az élet, a barátság és az önzetlenség tanulságát helyezik elõtérbe.


Forras : itt...

Macska a békában :)



Néhány héttel ezelőtt beköltözött hozzánk egy fiatal, vörös-cirmos kis kandúr macska. Alig pár hónapos lehetett, amikor először megjelent a kertünkben.

Valahonnan a szomszédból került elő, és úgy tűnt, hogy nagyon jól érzi magát a körünkben. Egyre gyakrabban tűnt fel nálunk. Amikor hazaérkeztünk vagy kiléptünk a házból, már ott is termett és vékony kis hangján üdvözölt minket. Mindenhova követett, és közben folyton magyarázott. Mint aki mindenképpen szeretne beszámolni életének történéseiről.



Hamar megkedveltük a cicát. Etetni kezdtük. Eleinte csak néhány falatot tettünk elé, aztán észre sem vettük, és már rendszeres étel-italszolgáltatójává váltunk. Nem lakott viszont nálunk (a házba például sosem engedtük be), az éjszakát mindig máshol töltötte.


Néhány nappal ezelőtt változás történt családunk életében. Elköltöztünk. Nem nagyon messzire, csak néhány utcával odébb, egy kisebb házba. Döntenünk kellett, hogy mi legyen a cicával. Vigyük magunkkal? De hiszen nem is a miénk! És egyáltalán: biztos, hogy akarunk mi macskát tartani? Hiszen az már komoly felelősség. Tanakodtunk néhány napig, de nem tudtuk rászánni magunkat sem arra, hogy magunkkal vigyük, sem arra, hogy magára hagyjuk Potyát (kisebbik fiam javaslatára ugyanis ez lett a neve).


Hamarosan megtudtuk, hogy cicánk egy néhány házzal odébb lévő macskamama egyetlen életben maradt ivadéka. A gazdái nem nagyon törődtek vele, még csak el sem nevezték. Valószínűleg nem sokat tartózkodhatott náluk...

Költözés előtt néhány nappal éppen lomtalanítás volt az utcában. Ez kapóra jött, hiszen sok felesleges holmitól igyekszik ilyenkor megszabadulni az ember. Így például az enyészet martalékául szántunk egy derékig érő, fonott kis kosárfélét is, ami egy nyitott szájú békát formázott. Kivittük a bejárat elé, hogy a lomok közé vessük, amikor Potya ott termett, és hopp!, már bele is ugrott.


Elterpeszkedett benne, és elégedetten birtokba vette. Meglett hát a végleges helye a macskának, aki attól kezdve nálunk kelt és feküdt minden nap. S amikor néhány nappal később elköltöztünk, már nem lehetett kérdés: őt is vittük magunkkal - a békában.

Az új hellyel Potya hamar megbarátkozott. Bár féltünk egy kicsit, hogy megszökik (mivel a közhiedelem szerint a macska a házhoz hű, nem a gazdájához), de aggodalmunk fölöslegesnek bizonyult.


Cicánk rögtön elfogadta a változást, s bár eleinte óvatos távolságtartással cserkészte be az ismeretlen terepet, pár nap múlva már úgy mozgott a környéken, mintha mindig is erre lakott volna.

Azóta együtt élünk: ember, macska és béka. Igaz, ez utóbbi csak fonott kosár-formában.

Forras : itt...

20 macska, aki még a macskák között is furcsának számít


Volt már úgy, hogy ránéztél a macskádra és arra gondoltál, hogy ‘nem evilági teremtmény’?
Igen, a macskák különcek, és a viselkedésük a halandó ember egyszerű elméje által nehezen felfogható. Az elképzelhető leglehetetlenebb pózokban alszanak, a legfurcsább arckifejezéseket tudják produkálni, és néha pont olyan dolgokat csinálnak, mint az emberek, ami igazán vicces és bizarr is egyben.

A barátaim macskája éppen vacsorázik

Hány macska kell egy villanykörte becsavarásához?

Vettem a macskámnak egy 10.000 forintos új ágyat, és arra jöttem haza, hogy így alszik.

Így találtuk a macskát a fürdőszobában

A japán cicám imád a rizsfőző előtt ülni és szagolni a frissen főzött rizs gőzét

Vajon miért nem tud egyszerűen csak a tálból inni, mint egy normális macska?

A macskák furák

Látta, hogy a gyerekek játszanak rajta, és most addig nyávogott, amíg el nem kezdtem hintáztatni.

Valamilyen oknál fogva a nővérem macskája minden nap így ül

A macskám olyan, mint egy furcsa nagybácsi, aki elalszik a hálaadási vacsora után

Tudom, hogy a macskák szeretnek furcsa pózokban aludni, de azért ez már tényleg túlzás

A nagynéném macskái nagyon furcsák

Soha életemben nem láttam még macskát így ülni

Csak egy macska, aki a lépcsőn üldögél.

A barátom macskája állandóan ezt csinálja…

A macskám, aki épp várja a kajáját.

Rúdtáncos

Így alszik a macskám

Dolgozó macska

Valaki hívjon neki egy ördögűzőt!

Forras : itt...